Történetünk

A település múltja

A legenda szerint Sámsonháza II. Béla király idejében egy pártütő úrról, Sámsonról kapta a nevét. Állítólag ez a Sámson nevű úr építtette a község határában, található Fehérkő várat – igaz, a várnak ma már csak a romjai láthatók. Erről a várról 1409-ből vannak adatok. 1472-ben azonban már romokban hevert.
A község a 15. század elején már létezett, mert 1424-ben Zsigmond király a feleségének adományozta. Ezután több kézen is megfordult a település, végül a török időkben elnéptelenedett. Betelepítése a 17. és 18. század fordulóján történt.
Az 1930-as évek közepén Sámsonházán 723 lakos élt. Az I. világháborúban 163 katonát hívtak be, akik közül 30-an életüket vesztették, egy személyt pedig vitézzé avattak.

Sámsonháza a levegőből

A sámsonházai evangélikus gyülekezet története

Szlovák ajkú felvidékieket telepítettek erre a vidékre a török kiűzése után. 1674-ben kezdődött a betelepítés. Így ez a gyülekezet a nógrádi gyülekezetek legidősebbjei közé tartozik. 133 éven át folytatódott a betelepítési akció, egészen 1817-ig.

A gyülekezetnek temploma, iskolája, tehát lelkésze és tanítója is volt. 1799-ben Michaleczky Ádám volt a lelkészük. 1808. május 30-án hatalmas tűzvész pusztított a faluban. Leégett a templom, a paplak, az iskola. Megsemmisültek a harangok. Az anyakönyvek és a jegyzőkönyvek is a tűzvész martalékává váltak. Innen érthető, hogy bár a gyülekezet 1678-ban alakult, az anyakönyveit mégis csak 1808 óta vezetik.

Ebben az időben Sámsonháza leánygyülekezete volt Szúpatak, ahol iskola volt, presbitérium működött. Az iskola szolgált az istentisztelet helyeként. Az egyházmegye iratai alapján arra is gondoltak, hogy az 1808-as tűzvész nem az első ilyen megpróbáltatás volt. De az is igaz, hogy a gyülekezetet folyamatosan a templomépítés, a parókiaépítés és az iskolaépítés kötötte le.

A gyülekezet lelkésze, Michaleczky Ádám 1773-ban gyalog ment el Bécsbe, hogy a gyülekezet templomépítési szándékát minden módon korlátozni akaró bécsi udvartól kieszközölje a templomépítési engedélyt. Sikeres volt a bécsi gyalogút, mert a megkapott engedéllyel sikerült a templomot felépíteniük a sámsonháziaknak. Ezt az alig 30 éves templomot égette porig az 1808 május végi tűzvész.

Újra felépítették a templomot, ezúttal azonban torony nélkül, igen szerény formában.

A jelenlegi templom

1868-ban újra templomépítésbe kezdett a gyülekezet. A felszentelésre 1870. október 9-én került sor. Ez bizony nem volt egyszerű, hiszen alig száz év alatt három templom épült Sámsonházán. Ugyanilyen küzdelem folyt az iskoláért, a tanítói lakásért és a parókiáért is.

• Építész : Maricsek Ferenc
• Pallér: Honák Jakab
• Ács: Indulák János
• Asztalosok: Kandrik, Nyerges, Hasko
• Lakatos: Vargus János
• Festõ: Maixner János
• Aranyozó: Menk Ferenc
• Orgonakészítő: Kiszely Károly

A templom 1982-ben újra lett festve, 2010-ben pedig teljes külső felújításon esett át Magyarország Vidékfejlesztései Programjának keretében.

A templomot így írta le egy szakértő: tömegességével, takarékos díszítésével a román stílus eszközeit alkalmazza Sámsonháza 1870-ben épült templomán az ismeretlen építőmester. Szinte erődítményszerűvé teszi a homlokzatot az előcsarnok külön fedélszékekkel erősen kiugró külön kis épülete és azon az ajtót körbefogó vaskos, már a gótikából átvett támpillérek. A templomtesten is támpillérek vonulnak végig, köztük félköríves ablakok sorakoznak. Hossznégyszögű alaprajza az oltártér félkörében végződik.

A templomhoz vezető út feléig 71 lépcső, onnan pedig lejtő vezet. A fordulókban padokon lehet megpihenni.

Részletesebb információ a templomról Garai Péter 2017-es dolgozatában olvasható:

SÁMSONHÁZA, EVANGÉLIKUS TEMPLOM NAGYTOPOGRÁFIAI LEÍRÁS >>

Képek a templomról >>

A parókia

A parókia 1808-ban szintén a tűz áldozata lett. Azonnal hozzákezdtek az új lelkészlak építéséhez. Az épület azonban 1855-ben mélyen megsüllyedt. Az életveszélyessé vált épületet újra kellett építeni. Sámsonháza talajának lazasága miatt nemcsak ez az egy épület volt, amelyet újra kellett építeni. Az 1870-ben elkészült templom a dombtetőn van, az jó talajon áll. Az 1855-ben épült paplakot azonban 1895-ben ismét újjá kellett építeni, mert a süllyedés tovább folytatódott. Olyannyira megsüllyedt a talaj, hogy bár az új épületet kétméternyi emeléssel építették, mégis csak 62 évig bírta. 1957-ben ismét újjá kellett építeni a lelkészlakot, kikezdte ugyanis a nedvesség, falai málladoztak, padlója elkorhadt, és ismét süllyedni kezdett.

Rendkívül nehéz volt ez a munka. A lelkész, Sztehlo Mátyás járt az élen – nemcsak a buzdításban, hanem a kemény fizikai munkában is, a kőhordásban és a malterkeverésben is. Két évig épült a paplak. A régit lebontották. Az új épület lábazati részét ismét két méterrel megemelték. A társadalmi munka jelentős volt. Pénzbeli adományok, külföldi segély és más egyházi támogatás segítette az építkezést. A gyülekezet 180 év alatt tehát három templomot és négy paplakot épített.

A parókia 2014 nyarán lelkészváltáskor fel lett újítva: többek között új tetőt és nyílászárókat is kapott. Ekkor a parókia kertje is megváltozott, átrendeződött. 2017-ben új, 50 négyzetméternyi épületrésszel bővült a gyülekezeti ház: a gyülekezeti terem kétszeresére nőtt, illetve vizesblokk és konyha épült.

Videó az építkezésről

A gyülekezet büszkeségei

A gyülekezet tulajdonában van Kossuth Lajos 1871. április 6-án kelt, saját kezűleg írt levele. Ebben leírta, hogy megtiszteltetésnek veszi és vállalja a sámsonházi gyülekezet felkérését a felügyelői tiszt elfogadására. A gyülekezet maga is megtiszteltetésnek tartotta és tartja most is, hogy Kossuth Lajos a gyülekezet felügyelője volt. Igaz, a távolból, száműzetésből, de a felügyelője.

Erről bővebben >>

2002 őszén Kossuth-szobrot avattak a lelkészlakás előtti téren.

A sámsonháziak másik büszkesége, hogy 1932–1942 között püspöki székhely volt az egyházközség. Kiss István 1932–1935 között, D. Kovács Sándor pedig 1336–1942 között töltötte be a püspöki tisztet.

Kiss István

Kovács Sándor

Püspöksírokról fotók >>

A gyülekezet mindig is büszke volt múltjára és az ősök egyház szeretetére. A falubéli és környékbeli családi összefonódások még szorosabbá szőtték az itt élő evangélikusok múltját és jelenét.

Konfirmációi visszatekintés – csoportképek nevekkel >>

Emléktáblák

1. Szlovákok letelepítése 1674 – 1817 között 133 éven át (templomban) – állítva 1994-ben.
2. Kossuth Lajos Magyarország volt kormányzója 1871 és 1894 között tiszteletbeli főfelügyelője volt az egyházközségnek (templomban).
3. Haan Lajos evangélikus lelkész, történetíró emlékére (parókia falán) – állítva 1991-ben.

 

Lelkészek

• Wladár János lelkész (-1889); esperes lelkész (1875–1890)
• Bansell Kálmán esperesi segédlelkész (1875)
• Roháts Lajos esperesi segédlelkész (1875-1877)
• Kiss István lelkész (1890-1935); esperes (1917–1922); püspök lelkész (1922-1935)
  • Salcz Andor esperesi segédlelkész (1917-1918)
  • Szende Miklós (magyarosítás előtt: Sztolár Miklós) esperesi majd püspöki másodlelkész (1918-1924)
  • Pohánka Ödön püspöki segédlelkész (1925–1926)
  • Pohánka Sándor püspöki segédlelkész (1927-1933)
  • Szrna János püspök segédlelkész (1933-1935)
• D. Kovács Sándor lelkész-püspök (1936–1942); püspökként (1935-1942) lett sámsonházai lelkész
  • Szandai János püspöki segédlelkész (1936)
  • Szepessi Károly püspök segédlelkész (1936-1939)
  • Molnár Pál püspöki segédlelkész (1939-1940)
  • Polony Zoltán püspöki segédlelkész (1940-1942)
  • Kirchner Rezső lelkész (1942–1953); püspöki titkár (1924-1942)
• Sztehlo Mátyás (1953–1978)
• Sztojanovics András (1978-1988)
• Aklan Béla Sándor (1988-1996)
• Selmeczi Lajos Péter (1996-1999)
• Labossa Péter Mihály (1999-2002)
• Lehoczky János Endre (2002-2014)
• Horváth-Hegyi Áron (2014-2021)
• Sztyéhlik Csaba (2021-)

Képek a lelkészekről >>

Felügyelők 1870-től

• dr Sztranyavszky Sándor
• dr Tóth Lajos
• Styaszni Pál
• …
• Kukely György
• Juhász János kántor
• Szpisák János mentős
• ifj. Juhász János
• Szpisák Zsolt asztalos
• Pálik Pál