Forrás: Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok 1.: Kossuth és az egyházak. Szerkesztette: Kertész Botond. LUTHER KIADO, BUDAPEST, 2004. 28-29. oldal
Forrás: Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok 1.: Kossuth és az egyházak. >>
1871. február 17-én közgyűlést tartott a Nógrád megyei Sámsonháza egyházközsége. Lelkésze, Wladár János – akinek édesapja, Wladár Sámuel börtönt viselt a szabadságharcban való részvétele miatt – azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a tisztéről nemrég leköszönt Lovcsányi Timóth helyett Kossuth Lajost válasszák meg felügyelőjüknek. Torinóba címzett március 16-i levelében többek között ezt olvassuk:
„Egyakarattal s lelkes éljenzés közepette Excellenciádat egyházunk Főfelügyelőjének megválasztottuk. Kérésünk oda terjed: méltóztassék ezen bizalmat vissza nem utasítani, s mély tiszteletünket kegyesen elfogadni, mellyel maradunk hitrokoni szeretettel s tisztelettel: Wladár János lelkész, Thomka Ferenc felügyelő helyettes.”
Az április 6-i keltezésű torinói válaszlevél így hangzott:
„Tisztelendő Wladár János evangélikus lelkész úrnak, Sámsonháza. A Sámsonházai ág. hitv. evang. egyházgyűlés február 17-i határozata, mellyel azon egyház főfelügyelőjévé megválasztattam, tiszt. Lelkész úr március 16-i levelének kíséretében kezemhez jutott. Van szerencsém az irántam mutatott bizalomért őszinte hálámat jelenteni. E választást megtiszteltetésnek tekintem, s teljes készséggel elfogadom, csak azt sajnálva, hogy a számkivetés, melyre Hazánk politikai viszonyai által kárhoztatva vagyok, meg nem engedi, hogy az egyház javának előmozdításához oly hatályosan hozzájárulhassak; mint azt tehetni óhajtanám. De amit és amennyit a körülményekhez képest tennem lehetendő azt teljes készséggél felajánlom, amiért is lekötelezve érzendem magamat Tisztelendő Uraságodnak, ha engem híveinek egyházi és iskolai ügyei és szükségei felől időnkint felvilágosítani méltóztatandik. Hálás köszönetem megújítása mellett van szerencsém hitrokoni testvériséggel tiszteletemet jelentem s magamat Tiszti. Uraságod s az egyházgyűlés jóindulatába ajánlani. Kossuth Lajos.”
Sámsonháza Kossuthot annak haláláig felügyelőjének vallotta. Az állandó távolság ellenére ő maga is szüntelen figyelemmel kísérte a gyülekezet életét. Amikor 1879-ben báró Radvánszky Antalt egyetemes felügyelővé választották, az erről szóló gyülekezeti jegyzőkönyvet baracconei lakóhelyén ő is aláírta. Visszaküldésekor privát levelet is küldött Wladár lelkésznek. A levél sajnos nem maradt fenn az utókor számára, csak a lelkész válaszleveléből következtethetünk tartalmára. Íme, egy részlet Wladár leveléből:
„Ami nagyrabecsült hozzám intézett levelének azon részét illeti, hogy a sámsonházai egyház főfelügyeletéről lemondani s minket árvákul hagyni méltóztatandik, ez reám leverőleg hatott, – egyházam előtt nem is tudattam még – nem is fogom tenni, míg vigasztaló megnyugtató újabb nagyrabecsült sorait nem veszem, s miért teljes tisztelettel esedezem. Hogy a sámsonházi ev. egyház szorult pénzügyi helyzetét egész meztelenségében tüntettem elő, korántsem rejlik ebben még utógondolatja sem annak, hogy mi Excellentiádtól anyagi segélyt kérni bátorkodnánk, hiszen jól tudjuk, hogy kedves Hazánkból a becsületes név és mindnyájunknak drága életén kívül egyebet nem vitt magával az idegen éghajlat alá. Én és egyházam voltunk ama szerencsések megnyerni kegyét Excellentiádnak, midőn 1871. ápril 6-án egyházunk főinspectori tisztjét elvállalni kegyes volt, ezen nem érdemelt megtiszteltetéstől, mely szegény, de becsületes-munkás, erkölcsös híveinket érte, megválni halálunkig – Excellentiád haláláig nem akarunk. Kérjük szeretetében minket továbbra is megtartani.”
Ez a levél bizonyára közrejátszott abban, hogy Kossuth nem vált meg soha sámsonházi felügyelői tisztétől.
Érdekes epizódot tudunk ennek kapcsán a ceglédi Százas Küldöttség 1877-es torinói látogatása alkalmából. Cegléd ugyanis országgyűlési képviselőjévé akarta választani Kossuthot, s ennek érdekében személyesen keresték fel őt otthonában. A „torinói könnyes jelenet” szónoka Cegléd református lelkésze, Dobos János volt. A delegáció tagja volt Beniczky Árpád is, aki egyben a nógrádi egyházmegye felügyelői tisztét is betöltötte. Amikor ő tréfásan megemlítette Kossuthnak, hogy ő tulajdonképpen egyházi felettese a sámsonházi felügyelőnek, akkor Kossuth felkelt és tisztelettel meghajolt a fiatal felügyelő előtt, majd hosszasan érdeklődött az otthoni egyházi és iskolai ügyek felől.
